| Chapter 33 |
1 |
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet! |
2 |
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már. |
3 |
Igaz szívből [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim. |
4 |
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet. |
5 |
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő! |
6 |
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is. |
7 |
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad. |
8 |
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját: |
9 |
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem. |
10 |
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem! |
11 |
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet. |
12 |
Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél! |
13 |
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt? |
14 |
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! |
15 |
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; |
16 |
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. |
17 |
Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől. |
18 |
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át. |
19 |
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. |
20 |
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől. |
21 |
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek. |
22 |
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. |
23 |
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét; |
24 |
És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! |
25 |
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. |
26 |
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát. |
27 |
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; |
28 |
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. |
29 |
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, |
30 |
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával. |
31 |
Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én! |
32 |
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat. |
33 |
Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre! |