| Chapter 44 |
1 |
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. |
2 |
Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. |
3 |
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. |
4 |
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. |
5 |
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! |
6 |
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. |
7 |
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; |
8 |
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. |
9 |
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. |
10 |
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. |
11 |
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak. |
12 |
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. |
13 |
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. |
14 |
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. |
15 |
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. |
16 |
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem. |
17 |
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. |
18 |
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. |
19 |
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről: |
20 |
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. |
21 |
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: |
22 |
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait. |
23 |
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. |
24 |
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké! |
25 |
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? |
26 |
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. |
27 |
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! |