| Chapter 73 |
1 |
Aszáf zsoltára. &Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. |
2 |
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. |
3 |
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. |
4 |
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó. |
5 |
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak. |
6 |
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. |
7 |
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak. |
8 |
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. |
9 |
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet. |
10 |
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek; |
11 |
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? |
12 |
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek! |
13 |
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; |
14 |
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! |
15 |
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el. |
16 |
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. |
17 |
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. |
18 |
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. |
19 |
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. |
20 |
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket. |
21 |
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: |
22 |
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. |
23 |
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. |
24 |
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. |
25 |
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! |
26 |
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! |
27 |
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. |
28 |
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. |