| Chapter 77 |
1 |
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. |
2 |
Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám. |
3 |
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni. |
4 |
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela. |
5 |
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok. |
6 |
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről. |
7 |
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem: |
8 |
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró? |
9 |
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre? |
10 |
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela. |
11 |
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott. |
12 |
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; |
13 |
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom. |
14 |
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? |
15 |
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. |
16 |
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela. |
17 |
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának. |
18 |
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak. |
19 |
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld. |
20 |
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. |
21 |
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. |