| Chapter 88 |
1 |
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. |
2 |
Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: |
3 |
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! |
4 |
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. |
5 |
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. |
6 |
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől. |
7 |
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. |
8 |
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela. |
9 |
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek. |
10 |
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet. |
11 |
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela. |
12 |
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén? |
13 |
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén? |
14 |
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom: |
15 |
Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tőlem? |
16 |
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. |
17 |
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. |
18 |
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. |
19 |
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. |