| Chapter 107 |
1 |
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme. |
2 |
[Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből; |
3 |
És a kiket összegyűjtött a [különböző] földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől. |
4 |
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala. |
5 |
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök. |
6 |
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket. |
7 |
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak. |
8 |
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, |
9 |
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval! |
10 |
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal; |
11 |
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták; |
12 |
Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök. |
13 |
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket. |
14 |
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá. |
15 |
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, |
16 |
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé! |
17 |
A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak. |
18 |
Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének. |
19 |
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket. |
20 |
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből. |
21 |
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, |
22 |
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel! |
23 |
A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak, |
24 |
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben. |
25 |
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat. |
26 |
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. |
27 |
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. |
28 |
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket. |
29 |
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. |
30 |
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára. |
31 |
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért! |
32 |
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében! |
33 |
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; |
34 |
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt. |
35 |
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. |
36 |
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek. |
37 |
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. |
38 |
És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg. |
39 |
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt. |
40 |
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben. |
41 |
De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. |
42 |
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját. |
43 |
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét! |