| Chapter 132 |
1 |
Grádicsok éneke. &Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról; |
2 |
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének: |
3 |
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; |
4 |
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; |
5 |
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! |
6 |
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein: |
7 |
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! |
8 |
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! |
9 |
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! |
10 |
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől! |
11 |
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; |
12 |
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. |
13 |
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: |
14 |
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; |
15 |
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; |
16 |
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. |
17 |
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. |
18 |
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog. |