| Chapter 3 |
1 |
Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek? |
2 |
A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember; |
3 |
A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. |
4 |
Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. |
5 |
Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van: |
6 |
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái []legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. |
7 |
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt: |
8 |
Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? |
9 |
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? |
10 |
Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. |
11 |
Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad. |
12 |
Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk; |
13 |
És nem, miként Mózes, [a ki] leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét. |
14 |
De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; |
15 |
Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre. |
16 |
Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. |
17 |
Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. |
18 |
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől. |